4.Hospital.Like home...

                                                                          Hello(:
                            Nem is jönnek a komik...Kérdésesnek tarom,hogy egyáltalan folytassam-e...
"Az ajtót rám csukták,és szirénázva rohantunk a sürgősségire..."
Gondoltam,de inkább megkérdeztem a mentőstől.
  -Most hova fognak vinni?-Kérdeztem rutinosan a mentőst.
  -A sűrgősségire.-válaszolta kedvesen.-De nyugi nem leszel bent sokat szerintem.

Sűrgösségi...Szuper...Kissebb koromban is ott dekkoltam egy keveset,és mit ne mondjak nem volt kellemes.Oda értünk.A lifthez vittek és onnan egy meglehetősen furcsa terembe.A doki is ugyanigy nézett ki.Kis ideig nézegette a lábam,majd röntgenre utalt.A folyosón anyát,Chloo-t és Will-t pillantottam meg.Egy mosoly ült ki szám szélére ami azt jelezte:'Minden rendben van.' A röntgen maga nem fájt,de amikor megmozgatták a lábam...
  -Nyugi hé!Nem eszlek meg.-mondta az aszisztens.
  -Wow,pedig azt hittem!-morogtam mérgesen.
Miután kivittek begipszelték a lábam ,de még éjszakrára bent tartottak.Amint a szobát tanulmányoztam anyum lépett be Chloo-val.
-Szia Liz!Hogy érzed magad?-kérdezte anyu és két narancsot tett le az asztalra..
-Köszi,jobban.
-Liz,én annyira sajnálom!-mondta Chloo és megölelt.
-Ugyan mit?-kérdeztem nevetve.-Én 'baltáztam el'...
Anyum kiment a szobából,magunkra hagyott bennünket,persze előbb elköszönt tőlem.
-Öööm Liz kaptam valamit...
Egy 1D V.I.P kártyát húzott elő a zsebéből.
-Aztaaa-kaptam ki a kezéből mint egy tiz éves a másik gyerek játékát.-Kitől?
-Simon adta miután lejötttem a szinpadról.-mondta mosolyogva,de ugyanannyi keserűséggel abban a mosolyban.
Szóhoz sem jutottam.Láthatja őket...Kész egy világ tört össze bennem...Persze örültem neki,de akkor is...Lehet pár könny tódult(van ilyen szó?xD)ki a szememből,de ez volt a legkevesebb gondom.Persze Chloo szótlanul megölelt.
-Chloo ideje menni-nyitott be anyum.-Will itt marad veled estére.Jó éjt-mosolygott.
-Nektek is!-integettem nekik.
Amint kiléptek az ajtón egyre több könny érintette az arcom.Patakokban folytak le.Igazságtalanság...
-Miért sirsz?-ölelt meg Will.
-Chloo 1D koncertre megy.-mondtam kissé megnyugodva.Az ölelése mindig megnyugtatott.

-Ne légy szomorú.Szerintem találkozni fogsz velük,csak idő kérdése!Mondta Will,és egy ’legyél boldogabb’ puszit nyomott a homlokomra.

-Köszönöm mondtam és felnéztem csillogó szemeibe.

-Ez természetes !De most pihenned kell.Át megyek a másik ágyra,hogy nyugodtan tudj aludni.-Mondta,és átvánszorgott.

-Jó éjt Will.

-Neked is Angel.-mondta mosolyogva.

Ezzel az emlékképpel álomba zuhantam.Reggel arra  ébredtem,hogy  a nap majd’ kisütötte a szemem.Hát igen ez az én formám...’Aludj délig.’Teljesen bele nyugodtam már,hogy Chloo látja a fiúkat élőben.Végülis az én időm is eljő majd egy szép napon nem?!Kérem szépen amig én teljesen el voltam kalandozva a doki jött be.

-Reggelt kisasszony!-köszönt kedvesen.

-Magának is Dr.Conor.Milyen fejlemények vannak?Meddig kell még itt unjam a fejem?-kérdeztem sorban.

-Kifejezetten jók.Holnap reggel már mehet is,de pénteken kötözésre kell jönnie.További szép napot!

-Köszönöm magának is!

Hát ez tényleg jó hir volt,mivel jobban szeretek otthon lábadozni mint kórhózban.Baromira hiányzott Will,igy megdobtam egy SMS-el :’Hol vagy?xx’ Szörnyen sőőt borzasztóan unatkoztam. -Szép napos időt Liiz!-köszönt Will.

-Neked is Will!-néztem rá.

-Na gyere csak!-Felkapott az ölébe.

-Will héé!Tegyél le!!!-ordibáltam,de nem igazán hatotta meg.

-Tegyelek le?Okés te kérted!-és letett az ablakpárkányra.

Az ablakon bámultam kifele.A kinti lámpák játszadozását láttam a 10-ik emeletről.Madrid csodás hely,itt éltem le a gyermekkorom Chloe-val.Emlékszem mindig kimentünk a parkba.Ő deszkézni én pedig általában Will-el hülyültem,és megbeszéltük a gondjainkat.Gyönyörű kilátás szó ami szó de az emlékek annál is szebbek.Éreztem ahogy leül mellém.

-Liz mi ilyen érdekes?-kérdezte alig hallhatóan.

-Semmi.-néztem rá.-Csak elgondolkoztam.

-Min?-érdeklődött tovább.

-Hát hogy miért lesz egyre kevesebb szép pillanatom,és a rosszak egyre gyarapodnak.

-Ugyam már!Amig velem vagy az nem szép pillanat?

-De igen,de az a baj,hogy keveset vagyok veled.

Nem szólt semmit.Egy tincset eltűrt az arcomról,és egyre közelebb hajolt hozzám.Kezét a derekamra tette.Éreztem ahogy az ajkai az enyémet érinti.Legelősször nagyon meglepődtem,de aztán nem hezitáltam.

-Szeretlek!-jelentette ki büszkén.-Leszel a barátnőm?

-Igen!-mosolyogtam rá.

Látszott mennyire örült.Szerintem régóta vártuk mindketten ezt a pillanatot...Néha már azon rágódtam,hogy nem lehet köztünk több mint barátság,mert akkor mindent elrontanánk.De mivel egyszer élünk stilusunk van ezért megpróbáljuk.

-Indulnunk kellene.Ugye itt van a kocsim?

-Igen,de nem vezethetsz.-vigyorgott rám.

-Rossz vagy!Akkor menjünk legalább innen,mert unalmas ez a hely!-mondtam durcásan.

Indultunk is.Mivel komolyan gondolta azt,hogy nem vezethetek én az anyósülésen dekkoltam.Az úton sokszor rám nézett,higy még mindig haragszom-e.Majd  egyszer:

-Kicsim ne haragudj,de téged akarlak megvédeni!-nézett a szemeimbe.

Annyira jó érzés tudni,hogy valakinek fontos vagy!De mégis féltem,hogy hamar vége lesz....

Amint a házunk elé értünk Will segitett kiszállni,és kézenfogva mentünk az ajtóig,sekkor Chloo fogadott:

-Sziiaaa!Aztaaa.Ti jártok?-kérdezte vigyorogva.

-Szia.Ahham.-mosolyogtam Chloo-ra.

-Gyertek be!

Will és én a szobám felé vettük az irányt.Alig mozogtam kicsit,de már elfáradtam.Amikor felértünk a lépcsőn az ágyamra dőltem,és elaludtamEstig sikerült szunyálni.Pontosabban egészen 8-ig.Le mentem a nappaliba.

-Mormotaaa!Azt hittem fel se kelsz már ma!-nevetett.

-Hahaha.Jösz filmezni?-kérdeztem tőle.

-Persze!

Chloo keresett filmet.Én az ágyamban voltam.Will Sms-ét olvastam:’Nemsokára ott vagyok,akadt egy kis elintézni valóm itthon.Szeretlek!’

-Mit fogunk nézni?-ballagtam oda Chloo-hoz.

-Még nem tudom.Válassz te.

Kb. 10 percig nézegettem és végül ’A felhők fölött három méterrel’-re esett.

Elkeztük nézni,de alig telt el 10 másodperc hallottam ahogy csukódik az ajtó.

-Jöttem.Mit nézünk?-suttogta fülembe,majd mellém feküdt.

-Nem mondom el!-néztem rá .

A film végére a szemem csupa könny volt.Will szótlanul letörölte őket,majd  megpuszilt.