12.Furcsa dolgok!

       Hát igen este kellemes időtöltés a szerelmed karjaiban ülni,és közben a legjobb barátaiddal beszélgetni.Olyan érzés mint amikor a hideg téli napon bemész egy meleg szobába,és érzed ahogy az átfagyott újjaid kezdenek felengedni.De most nyár van.Kellemes nyári szellő símogatja az arcunkat miközben a szánk megállás nélkül jár...
  -És akkor Liz egy hatalmasat terült a suli folyosóján!
  -Szóval te így bukdácsoltál igaz?-kérdezte tőle suttogva Harry.
  -Igazából fogalmam sincs miről van szó,de igen,bukdácsolós természetem van.-vigyorogtam,de közben éreztem ahogy leragad a szemem.
  -Liiiiiz-visongott Chloe-gyere be,mert ha kint elalszol annak...
  -Ne folytasd,megyek már!-dünnyögtem,Harry pedig egy fájdalmas pillantással engedte el az addig gyengéden fogott kezem.-Ne nézz már ilyen fájdalmasan-simítottam meg az arcát-mindjárt látsz,nem expedícióra indulok!-nevettem el magam.

Mi Chloe-val bementünk a házba,és a fiúkat kinthagytuk,habár nem tűnt jó ötletnek.Oké,nem gyerekeke,de akkor is, kb. 2 perccel a bejövetetlünk után kép hatalmas csobbanást hallottunk.Chloo-val csak összenéztünk és ez egy amolyan 'a mi pasijaink' nézés volt,olyan büszke.Nos igen a vendégszobát leellenőriztem,hogy minden rendben van-e.Vagy harold éjszakázim ott,vagy én.Nos csekkoltam,és minden okés volt látszólag.Azért ráugrottam az ágyra,vagyis elterültem rajta.
Nos igen,egy kanapé,de kifejezetten kényelmes,és a kilátás sem rossz, rálátni Madrid külvárosára,ami igencsak szép látványt nyújt,főleg nyári estéken,amikor buliba mennek egyesek,és néha-néha elszórtan egy-egy tűzijátékot lehet felfedezni a tiszta égbolton.De olykor a csillagokat nézni is jó dolog.Chloo-val minden augusztusban innen néztük a csillaghullást.Egy-egy jó nagy adag Chips-el és én Cola-val ő pedig narancslével a kezében néztük e csodás jelenséget ami mindkettőnket ámulatba ejtett. Miután kimerenngtem magam át mentem a saját szobámba,ami ezzel szemben volt.Igen imádom a szobám. Ahogy körbenézek emlékek cikáznak a fejemben,és annyira jó ezt érezni.Minden díj,oklevél,fénykép és hihetetlen,de még egy kavics is sok emléket ébreszt bennem.Miután így kielemeztem a szobám ideje volt lemenni,és közölni Harry-vel a tényt.
  -Azthittem elmenekültél tőlem!-mondta idegesen,és az ölébe húzott.
  -Tőled elmenekülni?!-nevettem fel hangosan-Soha...-suttogtam és egy lágy puszit nyomtam az arcára.
  -Akkor hol voltál ennyi ideig?-nézett rám eléggé furcsán.

  -A szobákat ellenőriztem.-mondtam,és akkor láttam a szemében az elkeseredettséget.-Gyere!-fogtam meg a kezét és az emeletre vittem.De mielőtt ez megtörtént volna benyitottunk Chloo szobájába,de ott senkit nem találtunk.Igen az ő szobája is telis-tele volt emlékekkel,de az ő szobája nekem túl 'lányos' volt,viszont kifinomult és elegáns,tehát eppen egy pillantást vetettünk rá. Chloe-től nem is vártam mást csak a maximumot,tehát mikor a szobájára került a sor nagyon sokat vacakolt,hogy melyik szín is legyen,és milyen díszek meg bútorok.
Felfelé haladva a lépcsőn hallottam Harry egyenletlen légzését,és kicsit jobban megszorítottam a kezét. Szegény jobban idegeskedett mint én,pedig igazán nem volt oka rá.
  -Nos megérkeztünk.-nyitottam be a vendégszoba ajtaját.
  -Khm...-köszörülte mega torkát.-Igazán...Szép!-kereste a szavakat.
  -Figyelj Harry...-kezdtem-Nekem még kis idő kell-sütöttem le a fejem.-és remélem nem haragszol rám ezért.
  -Buta vagy,ha azt hiszed.-mondta,és a kezével felemelte az állam,majd egy 'Jó éjt' csókot lehelt az ajkamra. Boldogan fordultam ki a szobából,és még egyszer Rá néztem.Leírhatatlan az a boldogság amit akkor érzek a vele vagyok! Ahogy becsuktam az ajtót lementem a konyhába,mert szomjas lettem.Nem hallottam semmit,így nagyon csendben lopakodtam mindenhova,de sajnos a hűtőt véletlenül becsaptam,és így a kólás üvegemmel felszaladtam,majd a szobámba becsörtetve az ajtóm kilincsét tanulmányoztam.Igen észrevettem rajta azs ujjlenyomatom.Na jó azt azért nem,de füleltem...Nem éberdt fel senki,így sóhajtottam egyet a megkönnyebbüléstől. Megordultam,és azt hittem ott kapok helyben szívrohamot,és persze a kólás üvegem és a tartalma is a földön terült el.Harry állt a szobám közepén,és habár nem volt ijesztő,de akkor is meglepett.

  -Alhatok veled,mert olyan egyedül éreztem magam ott!-mutatott az ajtóm felé,és közelebb lépett.
  -Hát betolakodó vagy-suttogtam,és eléggé remegtem még az ijedségtől.
Meg sem szólalt,még közelebb lépkedett,és szorosan megölelt.Azok a marha lepkék megint feltámadtak.Most úgy ölelt meg mint akit védelmez,és szeret.Imádtam ezt a pillanatot.De magamhoz híven beleléptem egy üvegdarabba.
  -Semmi gond!-mondtam,és leültem az ágyam szélére ,miközben megpróbáltam kiszedni a szilánkot.Láttam az aggodalmat a szemében.-Tényleg nincs semmi.-mosolyogtam.Most mondjam azt,hogy 'Mennyire fáááj'? Azzal nem lenne jobb senkinek.Kb. 10 perc múlva feltakarítottuk az 'ivászatom'(jobban mondva a szőnyegét) maradványait,és a lábam is be lett kötözve,és feltötlenítve.Megint a lábam,csodálatos,ügyes vagy Liz,tapsvihar és Grammy-díj!
  -Jó éjt, az én lesérült táncoslábú szerelmemnek!-bújt közelebb hozzám,és immáron az ágyban voltunk.
  -Neked is dalospacsírtám!-fúrtam az arcom a trikójába,majd éreztem ahogy egy puszit nyom a hajamba.Aztán elnyomott a buzgóság.
      Reggel olyanra ébredtem amit soha de soha nem képzeltem.Egyikőjükröl sem hittem volna ezt!


                                                                       By: L.,