'Athiszem egész Madridot bejártuk,és nagyon jót buliztunk,de következő reggel...'
Következő reggel a házunk kertjében ébredtem...Will az asztal mellett,én pedig az asztalon aludtam.Furcsa,de nem volt semmi bulira utaló nyom...
-Reggelt!-ült fel Will,és egy puszit nyomott a homlokomra.-Hát a buli nyomai?
-Neked is.Nem tudom.van egy olyan érzésem,hogy Chloo-ék eltakaritottak-mosolyogtam rá.
De csörgött a telefonja igy nem tudtunk tovább beszélni.Neki el ellett sietnie,én pedig ott maradtam az asztalom ülve.Már dél lehetett amikor bevánszorogtam,és ott találtam Chloo-t a jegyeit nézegetve.Szólnia sem kellett,értettem mit akar mondani.Leültem mellé,és ő meg átölelt.
-Nem akarlak itthagyni!-suttogta alíg hallhatóan.
-De tudok magamra vigyázni,és minden rendben lesz!
-Valahogy nem tudok neked hinni,mert te mindig a bajt keresed...És ez kever téged bajba.-mondta,és kiment a konyhába.
Én pedig ott maradtam és elgondolkoztam azon amit mondott...Teljesen igaza van,mert világ életemben csak a bajt,veszélyt kerestem.Üveg törést hallottam és kirohantam.
-Mi lett?-Kérdeztem,és rá néztem.
-Semmi,csak kicsúszott a kezemből a pohár.-monda kissé ijedten.
-Menj csak majd én elintézem,és viszek neked egy pohárral.
Kiment és bekapcsolta a TV-t,persze zenét hallgatott.Én meg elkeztem felszedni a darabokat,és amikor már az utolsókat szedtem hozzám hűen persze egy szilánk az ujjamba szúródott.Gyorsan felszaladtam és elkeztem rendbetenni az ujjam,csak sajnos Chloo is észrevette.
-Hát te?állt meg az ajtóban.
-Nem lett semmi,menj csak pakolj nyugodtan!-mondtam,de észrevette a vért a földön,és nem menekülhettem meg a szidástól.Ellátta a sebem,és elment pakolni.Nem mentem utána,mert azthiszem haragudott rám,és inkább hagytam egyedül mintsem aztán összevesszünk.Bementem a szobámba,és az ágyamra vágódtam...Kb tíz perc múlva hallottam ahogy lépked szobám felé,és be is jött.
-Bocsi, olyan ideges voltam,csak félek téged itthagyni!-mondta,és megölelt.
-Nem kell félned,majd Will vigyáz rám.
-Will...Hagyjuk már.Inkább gyere és segíts pakolni!
Egy délután alatt összeszedtük a cuccokat ami kell,és a délután további részében a bulis képehet nézegettük.Brutálisak lettek,de főleg azok,amik már a hazamenetelkor készültek.
Nekem fél ötre kötözésen kellett lennem,és Chloo gépe meg 5kor indult,ezért 4kor befejeztük a nézegetést,és készülődtünk.Négy után kicsivel,miután kész lettem,Will csörgött.
-Szia kicsim!-szólt a telefonba kicsit idegesen.
-Szia.Baj van?-kérdeztem aggódva.
-Nem.Csak azt szerettem vollna mondani,hogy utánnad megyek,és Chloo-t is kiviszem a reptérre.
-Oké köszönjük.De nekem mennem kell.Sziia.-köszöntem el tőle.
-Szia,vigyázz magadra!-tette le a telefont.
Felszaladtam Chloo-hoz,és elmondtam,hogy Will visz el minket.Nem nagyon örült,de azért elmogadta.Segítettem lehúzni a bőröndjét,és még körbejártuk egyszer a házat.Will is megérkezett.Amint meglátott felém sietett,egy hatalmas öleléssel köszöntött,majd egy csókkal.Segített a csomagtartóba tenni Chloo cuccát,és mi ketten csajok hátra ültünk,de nem szóltunk egy szót sem.Amint odaértünk kiszedtük a bőröndöt,és könnyes búcsút vettünk egymástól.
-Aztán vigyázz magadra Lizzy!-mondta nevetve.
-Vigyázok Chloo,de te is!-nevettem vissza,de csak azért,hogy elfojtsam könnyeim.
-Lányok mindjárt én is sírok,és a gép meg indul.-mondta Will,akinek tényleg könnybe volt lábadva a szeme.
-Szia-köszöntem,és szorosan megöleltem...-Hívj minnél gyakrabban!-kiabáltam utána.
-Oké,te meg légy jó,sziia!-kiábálta integetve.
Megvártuk míg bement,és aztán siettünk,mert én már ígyis elkéstem.Will elment venni nekem egy jégkását,mert nagyon megkívántam,és én meg bementem hogy lecseréljék a kötést.Amikor bejött a doki és leszedte közölte,hogy már nem kell visszakötni,és hogy rendben van.Amikor kiléptem a kórteremből az Ő kedves arca fogadott,és a jégkásával állt ott.Átnyujtotta nekem,majd a kezeinket összekulcsolva mentünk le a lifttel.Amint leértünk nem láttam a kocsimat,se az övét.
-Nem autóval megyünk haza?-kérdeztem szeppenten.
-Ki mondta,hogy haza megyünk?-Kérdezte,majd rám nézett.
Láttam,hogy tényleg nem haza megyünk,hanem a park felé,ahol annyi de annyi emlék játszadozott a hintán,a homokozóban,a deszkás pályán...A fekete felhők már gyülekeztek e fejünk fölött,de nem érdekelt,csak az,hogy vele lehetek.Egy hintára ültünk,és én a jégkásámat ittam.
-Valamit mondanom kell...Valami fontosat.-húzta az időt.
-Mit?Mondd már kérlek...
-El kell utaznom.De a helyzet nem ilyen egyszerű.-nézett rám.Megfogta a kezem,és felálltunk.
-Hanem?-néztem rá ijedten.
-Hanem...Kiköltözünk.Amerikába.-mondta,de a mondat végére a hangja elcsuklott.
-De miért?És meddig?
-Mert apám ott kapott állást,és el kell költöznünk.-a fejét az enyémnek döntötte,és lehunyta a szemét.
-Ezt most vehetem annak,hogy vége?!-kérdezten alíg hallhatóan.
-Mindketten tudjuk,hogy ez így nem megy.
-Akkor kimondom én .Szakítok.-nehezemre esett,de így mindettőnknek jobb lesz.Még egy utolsó puszit nyomtam az arcára,és elrohantam.Már az esö is esett,de nem érdekelt már semmi.Ilyen könynen itt hagyott,és nem is látszott rajta semmi...
Haza értem,csurom víz voltam,de nem érdekelt.Felmentem a fürdőbe,és elővettem a gyógyszeres dobozt,és mindenből vettem egyet.Sokáig nézegettem öket,de aztán lenyeltem a kis fehér tárgyakat.Hallottam ahogy valaki belép a házba.Rajtam kívül Amber-nek a volt tánctanáromnak volt kulcsa.Meg volt beszélve,hogy tanít nekem még pár mozdulatot.Amint ezen gondolkoztam már a földön hevertem.Hallottam ahogy Amber hozzám szól,de nem értettem,hogy mit.Ezek után már csak azt hallottam amint a mentő szirénázik,és a többi homályba merült...
Következő reggel a házunk kertjében ébredtem...Will az asztal mellett,én pedig az asztalon aludtam.Furcsa,de nem volt semmi bulira utaló nyom...
-Reggelt!-ült fel Will,és egy puszit nyomott a homlokomra.-Hát a buli nyomai?
-Neked is.Nem tudom.van egy olyan érzésem,hogy Chloo-ék eltakaritottak-mosolyogtam rá.
De csörgött a telefonja igy nem tudtunk tovább beszélni.Neki el ellett sietnie,én pedig ott maradtam az asztalom ülve.Már dél lehetett amikor bevánszorogtam,és ott találtam Chloo-t a jegyeit nézegetve.Szólnia sem kellett,értettem mit akar mondani.Leültem mellé,és ő meg átölelt.
-Nem akarlak itthagyni!-suttogta alíg hallhatóan.
-De tudok magamra vigyázni,és minden rendben lesz!
-Valahogy nem tudok neked hinni,mert te mindig a bajt keresed...És ez kever téged bajba.-mondta,és kiment a konyhába.
Én pedig ott maradtam és elgondolkoztam azon amit mondott...Teljesen igaza van,mert világ életemben csak a bajt,veszélyt kerestem.Üveg törést hallottam és kirohantam.
-Mi lett?-Kérdeztem,és rá néztem.
-Semmi,csak kicsúszott a kezemből a pohár.-monda kissé ijedten.
-Menj csak majd én elintézem,és viszek neked egy pohárral.
Kiment és bekapcsolta a TV-t,persze zenét hallgatott.Én meg elkeztem felszedni a darabokat,és amikor már az utolsókat szedtem hozzám hűen persze egy szilánk az ujjamba szúródott.Gyorsan felszaladtam és elkeztem rendbetenni az ujjam,csak sajnos Chloo is észrevette.
-Hát te?állt meg az ajtóban.
-Nem lett semmi,menj csak pakolj nyugodtan!-mondtam,de észrevette a vért a földön,és nem menekülhettem meg a szidástól.Ellátta a sebem,és elment pakolni.Nem mentem utána,mert azthiszem haragudott rám,és inkább hagytam egyedül mintsem aztán összevesszünk.Bementem a szobámba,és az ágyamra vágódtam...Kb tíz perc múlva hallottam ahogy lépked szobám felé,és be is jött.
-Bocsi, olyan ideges voltam,csak félek téged itthagyni!-mondta,és megölelt.-Nem kell félned,majd Will vigyáz rám.
-Will...Hagyjuk már.Inkább gyere és segíts pakolni!
Egy délután alatt összeszedtük a cuccokat ami kell,és a délután további részében a bulis képehet nézegettük.Brutálisak lettek,de főleg azok,amik már a hazamenetelkor készültek.
Nekem fél ötre kötözésen kellett lennem,és Chloo gépe meg 5kor indult,ezért 4kor befejeztük a nézegetést,és készülődtünk.Négy után kicsivel,miután kész lettem,Will csörgött.
-Szia kicsim!-szólt a telefonba kicsit idegesen.
-Szia.Baj van?-kérdeztem aggódva.
-Nem.Csak azt szerettem vollna mondani,hogy utánnad megyek,és Chloo-t is kiviszem a reptérre.
-Oké köszönjük.De nekem mennem kell.Sziia.-köszöntem el tőle.
-Szia,vigyázz magadra!-tette le a telefont.
Felszaladtam Chloo-hoz,és elmondtam,hogy Will visz el minket.Nem nagyon örült,de azért elmogadta.Segítettem lehúzni a bőröndjét,és még körbejártuk egyszer a házat.Will is megérkezett.Amint meglátott felém sietett,egy hatalmas öleléssel köszöntött,majd egy csókkal.Segített a csomagtartóba tenni Chloo cuccát,és mi ketten csajok hátra ültünk,de nem szóltunk egy szót sem.Amint odaértünk kiszedtük a bőröndöt,és könnyes búcsút vettünk egymástól.
-Aztán vigyázz magadra Lizzy!-mondta nevetve.
-Vigyázok Chloo,de te is!-nevettem vissza,de csak azért,hogy elfojtsam könnyeim.
-Lányok mindjárt én is sírok,és a gép meg indul.-mondta Will,akinek tényleg könnybe volt lábadva a szeme.
-Szia-köszöntem,és szorosan megöleltem...-Hívj minnél gyakrabban!-kiabáltam utána.
-Oké,te meg légy jó,sziia!-kiábálta integetve.
Megvártuk míg bement,és aztán siettünk,mert én már ígyis elkéstem.Will elment venni nekem egy jégkását,mert nagyon megkívántam,és én meg bementem hogy lecseréljék a kötést.Amikor bejött a doki és leszedte közölte,hogy már nem kell visszakötni,és hogy rendben van.Amikor kiléptem a kórteremből az Ő kedves arca fogadott,és a jégkásával állt ott.Átnyujtotta nekem,majd a kezeinket összekulcsolva mentünk le a lifttel.Amint leértünk nem láttam a kocsimat,se az övét.
-Nem autóval megyünk haza?-kérdeztem szeppenten.
-Ki mondta,hogy haza megyünk?-Kérdezte,majd rám nézett.
Láttam,hogy tényleg nem haza megyünk,hanem a park felé,ahol annyi de annyi emlék játszadozott a hintán,a homokozóban,a deszkás pályán...A fekete felhők már gyülekeztek e fejünk fölött,de nem érdekelt,csak az,hogy vele lehetek.Egy hintára ültünk,és én a jégkásámat ittam.
-Valamit mondanom kell...Valami fontosat.-húzta az időt.
-Mit?Mondd már kérlek...
-El kell utaznom.De a helyzet nem ilyen egyszerű.-nézett rám.Megfogta a kezem,és felálltunk.
-Hanem?-néztem rá ijedten.
-Hanem...Kiköltözünk.Amerikába.-mondta,de a mondat végére a hangja elcsuklott.
-De miért?És meddig?
-Mert apám ott kapott állást,és el kell költöznünk.-a fejét az enyémnek döntötte,és lehunyta a szemét.
-Ezt most vehetem annak,hogy vége?!-kérdezten alíg hallhatóan.
-Mindketten tudjuk,hogy ez így nem megy.
-Akkor kimondom én .Szakítok.-nehezemre esett,de így mindettőnknek jobb lesz.Még egy utolsó puszit nyomtam az arcára,és elrohantam.Már az esö is esett,de nem érdekelt már semmi.Ilyen könynen itt hagyott,és nem is látszott rajta semmi...
Haza értem,csurom víz voltam,de nem érdekelt.Felmentem a fürdőbe,és elővettem a gyógyszeres dobozt,és mindenből vettem egyet.Sokáig nézegettem öket,de aztán lenyeltem a kis fehér tárgyakat.Hallottam ahogy valaki belép a házba.Rajtam kívül Amber-nek a volt tánctanáromnak volt kulcsa.Meg volt beszélve,hogy tanít nekem még pár mozdulatot.Amint ezen gondolkoztam már a földön hevertem.Hallottam ahogy Amber hozzám szól,de nem értettem,hogy mit.Ezek után már csak azt hallottam amint a mentő szirénázik,és a többi homályba merült...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése