7.Go to london!

A következő részeket Chloo(Krisztina) írta,csak én javítottam ki,tehát ha valami hibát láttok azt kérlek nézzétek el nekem,neki meg azért,mert ő románul tanul csak magyarul beszél(:      

Jó olvasást(: xx

*Chloo szemszöge*

BÚCSÚSZKODÁS A RÉGI ÉLETTÖL AND GO TO LONDON!!!!

          Miután él búcsúztam Liztöl a pályaudvaron ültem és azon töprengtem hogy helyes e amit csinálok.Helyes e az hogy ott hagytam ''egyedül ''.Próbaltam másra  gondolni de sajnos nem bírtam.Büntudatom volt mivel én hét napra el mentem nyaralni Londonba Liz pedig''nyaral'' otthon.egyedül...Egy ideig piszkáltam a telefonomat míg egy képre nem találtam .Én voltam rajta és Liz még mikor tíz évesek voltunk.A tánc parketten roptuk tütüben mivel akkor kezdtünk el táncolni.Az- óta streetdace-el foglalkozunk szóval én még mai napig de Liznek  a szülei nem anyira díjazák ezt az ötletet(nem mintha az enyémek diaznák de nekik meg kell szokni).Emlekszek hogy sok balhén keresztül mentünk a táncunkért de én sosem adtam fel úgyhogy az után ami történt a plázában remélem ö is vissza tér erre az útra.Ezért mindent meg teszek hogy újra mi legyunk a"STREET HEROES"Ez volt a régi banda nevünk mivel akkoriba még Simon is velünk volt mostanában már csak beszélgettünk ezekről az emlékekről. Az emlékekről jutott eszembe hogy a kistáskámba van a borítek amit Simontól kaptam.Benne volt a jegyem a koncertre és a VIP kártyam amelykel a kulisszák mögé is bejutottam.Óvatosan ki szedtem

 a borítekból a jegyet és a vip kártyámat.Kozötte volt egy kissebb boríték.Ki nyitottam a borítékot.Benne volt egy kulcs amelyk a szállodai szobámat nyitotta és pár fenykep a hotelröl amelykben fogok"lakni"hét napig.

          Gyorsan értem a reptérre és a gép is oda ért időben.Kicsit ideges voltam szóval izgultam mivel sosem repültem még ,de mar éppen ideje volt.Nagyon hosszú volt az út igyhát kicsit pihentem mivel tudtam hogy hosszú nap vár rám.Mielőtt el aludtam volna azon gondolkoztam hogy hogyha meg kérdezek egy olimpiai futót hogy mivel tudja össze hasonlítani az életét akkor azt fogja mondani hogy az élet olyan mint egy verseny.Hogyha meg kérdezek egy bulizós tinit azt mondja hogy az élet csak egy buli és őrülten kell le élni.Ha meg kérdezek egy akadály futót mit jelent neki az élet azt mondja hogy tele van akadályokkal és egy verseny amit meg nyersz vagy sem.Ha meg kérdezek egy póker játékost mit jelent neki az élet azt mondja csak egy játék de jatszd jól míg élsz.Ha meg kérdezek egy énekest azt fogja mondani hogy az élet olyan mint egy ének el énekled bele adsz mindent és kész.Ha egy hites idős embert meg kérdezek azt mondja az élet egy ajándék amit meg kell becsülni és nem el hanyagolni.Ha magamba nézek az élet nem csak egy tánc,nem csak egy verseny,nem csak egy buli,nem csak egy játék,nem csak egy ének,nem csak egy ajándék hanem egy áldás és én örülök neki és szeretem. Mielött mély álomba süpedtem ringatóztam az álmok birodalma és a valóság közt.Arra keltem hogy száll le a gép.Kicsit furcsa volt hogy át aludtam az egész utat.Miután le szálltam a gépröl meg pillantottam Simont.Gyorsan a nyakába ugrottam és a fülébe sugtam szépen csendesen:

 -Köszönöm!-és meg pusziltam az arcát...

           -Nincs mit Chloo!-ö is meg puszilt,én pedig el pirultam...

           _Hogyhogy it vagy baj van?   

           _Nem!-mondta ö-Semmi baj sincs csak arra gondoltam hogy egyedül fogod magadat érezni.

           Nem tuttam mit válaszolni igyhát vissza bujva hozzá ujra meg öleltem.Kettönket az apukája vitt el a szállás helyig.Csodállatos volt mint egy szép álomban.Leirhatattlan volt.Tudtam hogy Simonnak az apukájának van egy szálodája de hogy ilyen?Simon a legjobb barátom mióta az eszemet tudom. Szegénykének meg halt az anyukája mikor tizenhét éves volt kicsit nehezen tette túl magát ezen de én mindig segítettem neki.Magas szőke kék szemű nagyon szeret kosarazni és nagyon ragaszkodik ahoz akit szeret.Most tényleg ki mutatta hogy menyire szeret.A hall-ban öt szűrke kanapé volt amit vörös párnák díszítettek.Míg Simonnak az apukája el rendezte hogy a csomagok a szobámba érjenek le ültünk beszélgetni.

          -Még van egy meglepetesem-mondta Simon...

          -Még egy? Es mi az?-kérdesztem...

          _Hát-mondta habozva-majd meg látod!...és rám mosojgott...

          -Hé ezt nem csinálhatod,ez igy nem ér!-mondtam én csúnyán nézve rá...

          -Jó,oké csak annyit mondok hogy várost nézünk holnap a koncert előtt olyan tizenegy fele oké?

          -Oké-és rá bólintottam...

         Meg akartam ölelni de ö már fel is állt és evvel már kint is volt az utcán.Simonnak az apukája meg mutatta a szobámat.

         -Köszönöm!-rá pislogtam szomorúan...

         -Ezért ne bánkódj ilyen már mióta Londonba értünk.

         -De miert?Nem adtam neki okot rá.

         -Tudom de most egy kicsit lehet hogy játszani akar veled...az eszembe villant egy otlet de gyorsan el űztem...

         -Mi csak barátok vagyunk.

         -Tudom de tálan ő többet akar.Erre nem is gondoltál?Ez normális a ti korotokban.Na én megyek.Szia!

         Nem köszöntem mivel kicsit meg viselt a beszélgétes.Tudtam hogy ez a nyaralás nem lesz valami csodálatos.Kicsit meg voltam rémülve.Nem akartam hogy közöttünk több legyen barátságnal.Az ágyamra feküdtem és el kedztem zokogni.Ennél hulyébben nem ereztem sosem magam.Azt mondják hogy jó érzés ha szeret valaki de tapasztalatból mondom hogy meg kell szenvedni érte és nagyon szar érzés.Sajnos ez az érzes nagyon sokáig meg maradt bennem igyhát nem is mentem le a büfébe enni.Mielőtt le feküdtem meg fürödtem .Ez mindig segít ki tisztítani az agyamat.Azon gondolkoztam hogy fel e hívjam Lizt de inkább nem terhelem a hülyeségeimmel neki úgy is pihenni kell.A forró fürdő után le feküdtem aludni de csak forgolódtam az ágyban.Nagyon melegem volt aztán fáztam.Mikor már le csukódott a szemem egyre csak távolabban hallottam a város zaját egyre csak mélyebben jobban nyugodtabban éreztem magam furcsa hangokat halottam...kintről jötek.Mérgesen ki szaladtam a teraszra...és mit látnak szemeim?Egy sereg lány amelyik a One Direction nevét kiáltja.Pár másodpercre azt hittem hogy halucinálok mivel ha az ember álmos és ideges egyszerre elég valoszínű de rá jöttem hogy azok a lányok tényleg ott volttak.A 1D itt van a hotelben!Fel kiáltottam.Már nem érdekelt semmi annyira örültem.Gyorsan magamra kaptam valamit és le szaladtam a hallba és tényleg ott voltak.

        -Sziasztok!

        -Ooo ne be jutott az egyik...mondta mérgesen Zayn.

        -Mi van?Ez az én szállás helyem egy hétig...mondtam idegesen sőt talán kiabáltam is.

        -Bocsánat-mondta Harry-de eléggé idegesek vagyunk mivel holnap koncertünk lesz es nem tudjuk ki pihenni magunkat.

        -Tudom én is megyek-rá mosolyogtam...bocsánat kérés elfogadva.

        -Hú az jó,nem is tudtam hogy 1D fan vagy-vissza mosolygott rám gúnyolódva...

        -Mert nem is vagyok, amúgy mert nem gondolnád rólam?

        -Mivel legtöbben a nyakunkba ugranának de te más vagy-mondta Liam rám kacsintva...

        -Köszi-montam én elpirulva...

        -Hello-mondta Louis szerényen...

        -Szia!-és kezet ráztunk...

        -Hééé engem ki hagytok a jóból-mondta Niall-Hú ki ez a szép kislány?

        -Szia neked is-és meg jobban elpirultam...

        -Bocsásd meg Niallnek de ezt hozza ki belőle az álmosság és az éhézes-mondta Liam irígykedve mikor látta hogy szemeztünk egymással...

        -Meg van bocsájtva!-de mi még mindíg bámultuk egymast Niallel...

        -Na jó én örülok nektek meg minden de mostmár jó lenne ha ezek a lányok el mennének mivel így nem lesz semmi a koncertből...mondta Harry kicsit ijedten...

        -Akkor tényleg ki kellene valamit találjunk-keztem én is kicsit aggódni...

        -Jó és mit?-kérdezte Zayn...

        -Sosem voltatok hasonló helyzetben-kérdeztem én sejtve valamit...

        -Nem-mondta Harry sóhajtva...

        -Kisasszony mágat keresik-mondta a pult mögül egy fiatal úr...

        -Ooo ez biztos Liz.Kapcsolja kérem a szobámba-és gyorsan fel futottam a lépcsőn.

        Anyira örultem hogy fel hívott Liz de hallotam hogy Niall utánam kiabalta"Gyere vissza azta

án!".Sajnos nem Liz volt az hanem az anyukám azt mondta hogy Lizt be vitték a sürgősségire mivel nagyon nagy ‘láza’ volt.Mikor anyu a lázas dumával jön elő akkor tudom hogy több is van csak nem akarja mondani igyhát ezt mondtam:

        -Anya én haza megyek-montam zokogva...

        -Ne gyere te csak élvezd a vakációt es maradj nyugton.Csak nagy a láza de semmi komolyab baja!-halottam hogy a hangja remeg,ez csak egy dolgot jelenthet hogy nem mond igazat...

        -Oké majd holnap beszélgetünk szia!-montam szomorúan...

        -Szia kicsim!

        Valamit sejtettem,valami nincs rendben.Úgy gondoltam le sem megyek a fiúkhoz le kapcsoltam a villanyt mivel sötétben jobb sírni.De nem úgy volt ahogy én akartam.Niall fel jött mivel látta hogy nem megyek le.Be jött óvatosan a szobámba próbaltam úgy csinálni mint hogyha aludnék de nem ment úgyhogy még jobban el kezdtem sírni.Gyorsan föl kapcsolta a villanyt .Én feküdtem az ágyamon össze kuporodva ő pedig mellettem ült és el kezdte simogatni a fejemet.Jól esett mivel mikor kicsi voltam anyukám is így csinált de a sírast nem tudtam abba hagyni.

       -Zavarok?-kérdezte Niall...

       -Nem,nem zavarsz.-és föl ültem...

       -Milyen szép a szemed,de ha nem sirnal és meg  mondánad hogy mi a baj talán meg tudnánk oldani együtt.-mondta ő rém mosolyogva...

       -Köszi,csak az van hogy az unokatestvérem a sürősségin van mivel nagy láza van-montam én mostanra már jobban érezve magam...

      El keztünk beszélgetni minden féléről ami csak az eszünkbe jutott.Olyan jól éreztem magam mellette.Eddig még senkivel nem beszéltem és nem éreztem magam ennyire fel szabadultan.Talán szerelmes vagyok belé?Huuu pedig tudom hogy nem szabadna mivel ő híres én pedig csak egy közönséges streetdance-elő vagyok.Minden titkomat el mondtam neki ő pedig nekem az övét . Beszélgettünk a világ körüli túrnékról.Milyen helyeken volt.Mi a kedvenc kajája.Mikor a hobbikról beszéltünk kicsit ki kerekedett a szeme mikor mondtam neki hogy nekem a streetdance jelenti az életet a deszkázás meg a durva sportok:

     -Te tudsz streetdance-lni?-kérdeszte Niall...

     -Igen,de ez nem olyasmi amivel dicsekednék.-montam el pirulva...

     -Mért ne lenne?!-meg állt egy másodpercre,majd folytatta-szóval van egy ajánlatom.

     -És mi lenne az?-kérdeztem kíváncsian...

     -Te meg tanítasz streetdance-elni én pedig egy ír táncot!-rám nézet hosszan-de persze csak ha van kedved.

     -Persze hogy van!Még időm is mivel itt leszek egész héten-mondtam mosolyogva.